Az a tény talán senkit sem lep meg különösebben, hogy a kutyák ősei a farkasok. A történészek szerint a vadon élő állatokat az emberek nagyjából 15.000 évvel ezelőtt kezdték el háziasítani.
Mára a tenyésztés hatására rengeteg kutyafajtát különböztetünk meg egymástól, és ezek az ebek már egyáltalán nem úgy élnek, mint vad rokonaik. Az ember társaiként gondoskodásban részesülnek, az élelmet sem vadászattal kell megszerezniük, hanem a gondos gazdi által kerülnek a tálba például az ízletes Brit Care falatok a Petguru kínálatából.
Ám talán benned is felmerült már a kérdés, hogy vajon kedvenced mennyi “farkasgént” hordoz magában? Ez a dolog a kutatókat is foglalkoztatta, így amerikai tudósok egy csoportja DNS vizsgálatnak vetette alá 85 kutyafajta több példányát. Arra jutottak, hogy egyes állatok DNS lánca mindössze 0,2%-ban tért el a farkasokétól, vagyis ez a rokonság mindmáig szorosabb, mint hinnénk!
S hogy mely fajtáknál mutattak ki különösen nagy egyezést? Tarts velünk, eláruljuk!
Alaszkai malamut
Ha megnézel egy malamutot, talán nem is lehet kérdés, hogy miért ő áll az első helyen… hisz a hasonlóság szembetűnő. Vastag, szürkés, néhol feketébe hajló, fehér részekkel tarkított bunda, zömök, izmos test, hegyes fülek, lompos, felfelé hajló farok, de még a fejük is kifejezetten hasonlít egy farkaséra.
Persze termetre valamivel kisebbek, mind vad rokonaik, de így is erőtől duzzadó, igazi energiabombák, akiknek hatalmas a mozgásigénye. A nyugat-alaszkai inuitok tenyésztették ki, munkakutyaként, szánhúzásra használták. Vastag bundájuknak köszönhetően a zord éghajlaton is jól bírják a hideget.
Ma már az emberek főként házi kedvencként tartják, viszont csak akkor érzi jól magát, ha a gazdái gondoskodnak a rendszeres lemozgatásáról.
Csau csau
Az ősi kínai kutyafajta dús, vöröses sörényével inkább hasonlít egy oroszlánra, mintsem egy farkasra, pedig a genetikájuk alapján az utóbbival mutat közeli rokonságot.
A jellemében viszont annál inkább visszaköszön a farkasok természete, hiszen meglehetősen önfejű, nehezen nevelhető, dominanciára és agresszióra hajlamos, ezért határozott, következetes gazdát igényel.
Shiba Inu
A japánok egyik kedvenc kutyafajtája, ami külsőleg jobban emlékeztet egy rókára, mint egy farkasra, ám mint a Csau csau esetében, itt is inkább a természete mutat hasonlóságot őseivel.
Nem csoda, hogy régen a japánok előszeretettel alkalmazták vadászkutyaként, hisz ez az ösztön erősen munkálkodik benne. Remek őrzőkutya, aki hűséges a gazdájához, de rendkívül makacs, és óriási a mozgásigénye, ezért a nevelése nem egyszerű feladat.
Shih Tzu
Na jó, talán erről az apró termetű blökiről egyáltalán nem gondolnád, hogy tekintélyes mennyiségű farkasgént hordoz. Pedig kis mérete és öleb kinézete ellenére a DNS-e nagyban hasonlít ősi vad rokonához. Szintén kínai eredetű, egyes források szerint már i. e. 800-ban is házi kedvencként tartották.